Szolgaság és dicsőség [antikvár]

Részlet a könyvből: Huga gyorsíró volt az ujságnál: derék és bátor kislány volt ez az Yvonne, pisze orrocskája ellenére is majdnem csinosnak mondható. Nagy, kék szeme volt. Szívesen tettem volna neki a szépet, de ő komoly nő volt, én pedig... nos, ami a házasságot illeti... A Sportcsarnokban találkoztunk először. Ámbár egyáltalában nem vagyok sportember, az volt a rögeszméjük, hogy engem küldjenek el mindenféle sporteseményekhez, a nagy mérkőzésekre, labdarúgáshoz, atlétikához, ilyesfélékhez, az "atmoszféra" miatt. Csapjon össze nekem másfél flekett, Julep... Ez a név bosszant engem. Nevem Pierre Vandermeulen. Eleinte csak viccből irogattam magam alá Julepnek, csak a kis, hülye vacakok alá, amilyeneket derüre-borúra firkáltattak velem, hogy valódi nevemet megőrizzem a komoly, jólmegírt cikkek számára... Sikerük azonban a hülyeségeknek volt és Julep híres lett. Pierre Vandermeulen pedig lassan elhalványodott Julep mellett. Lám, ilyen az élet.