Szolgálatban [antikvár]

A ​tapasztalatokban gazdag emberélet termésének begyűjtése mindig különösen fontos mozzanat. Fontos az író és közéleti ember számára, akinek a megtett út egy pontjáról visszatekintve alkalma van – a távlat-adta előnyöket felhasználva – összegezni. S fontos az olvasók, a közélet egyszerű napszámosai számára is, hisz egy-egy történelmi korszak tapasztalatainak bele kell épülniök a következő nemzedékek életébe. Balogh Edgár jó néhány éve a Hétpróbában megkezdett visszatekintései most az 1930-as évek derekán folytatódnak, amikor a csehszlovákiai baloldali mozgalmakban való részvétele miatt onnan kiutasítva, hazatér Erdélybe. Életének nagy csomópontjai azonosak a koréival. A Korunk munkatársi gárdájához csatlakozó fiatal közíró hamarosan a romániai népfront mozgalmak fő sodrásában bukkan fel, szervezője a MADOSZ-nak, kezdeményezője a Vásárhelyi Találkozónak, munkatársa a mártírhalált halt Józsa Bélának, tevékeny részese az 1944. augusztus 23. körüli kolozsvári ellenállási szervezkedéseknek. Az eseményeket a bennük részes közíró szenvedélyes elkötelezettségével eleveníti fel. Azt a történelmet írja, amelyet maga élt meg, de a személyes hevület az egész történelmi korszak lényegét segít még jobban megérteni, azt a folyamatot, amelynek záró – de egyben új távlatokat nyitó pontja az ország felszabadulása s a Párt vezette dolgozó tömegek romokat eltakarító, új életet építő nekilendülése.