Szőlőskert Provence-ban [antikvár]

Prológus Provence, 1985 nyara - Jaj, de savanyú! — Ava kiköpte a szőlőszemet. Nagyapa olyan hangosan nevetett, hogy a végén rátört a köhögés. - Azért, mert még nem érett meg, te gyerek! -i ütögette a mellkasát. A mutató- és hüvelykujja között az ég felé tartott egy szőlőszemet. A napsugarak keresztülragyogtak a lilás bogyón, és áttetsző levendulaszínűre festették. - Tökéletesen eltalált pillanatban kell leszednünk őket. Ezért kell próbálkoznunk. Gyakran kóstolgatnunk. Ellenőriznünk, mennyire édesek. És amikor megérnek, hajrá, szüret! — magyarázta fennhangon, a jól ismert franciás bőbeszédűségével. Ava kuncogott. - De — mozgatta a mutatóujját nagyapa a kislány orra előtt. — De csak egy icipici ablakon át történhet a varázslat. - Megvonta a vállát. - Bouff, csupán két vagy három nap. És ha rosszul döntünk - elhallgatott. Ava rábámult, a szája tátva maradt, akár egy aranyhalé. Csüggött a nagyapja minden egyes szaván. - .az katasztrófa! Nagyapa továbbsétált, Ava pedig ott maradt, először a megdöbbenés szögezte a talajhoz, aztán pedig, amikor kergetőzni kezdtek a fejében a kérdések, a kíváncsiság. - A szőlő csak pár napig érett, nagyapa? - kiáltotta. - Oui! Most már gyere. — A krétaszerű, száraz föld ropogott az idős férfi poros cipője alatt, ahogy tovasétált. Időről időre kinyújtotta a kezét, és lágy, simogató mozdulattal meg-