Szomoru napok [antikvár]

Részlet:A HALÁLMADÁR. Halál! Halál! Jaj annak, a ki született! - Jaj annak, a ki meg nem Halt! - Az Isten keze nehezül. . . Halál! - Halál! Véres napok, fekete éjszakák jönnek. A pusztulás angyala szárnyára kelt... Halál! Halál! Ki nyitja meg száját a halálmadárnak, hogy a nyugodalmas ház ormán ülve jövendőt mondjon a benne lakozónak ?Ki kényszeríti rá, hogy éjnek éjszakáján vijjongva a holdvilág-sütötte ablaknak repüljön s szárnyaival verdesse annak tábláit, s ha hétszer elhajtják, hétszer visszarepüljön ismét, s éjjellátó nagy szemeit kimeresztve, fülébe sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön az örökkévaló álomra? . . .