Bővebb ismertető
Részlet:
Halál! Halál!
Jaj annak, a ki született! - Jaj annak, a ki meg nem halt! -
Az Isten keze nehezül . . .
Halál! - Halál!
Véres napok, fekete éjszakák jönnek. A pusztulás angyala szárnyára kelt . .
Halál! - Halál!
Ki nyitja meg száját a halálmadárnak, hogy a nyugodalmas ház ormán ülve, jövendőt mondjon a benne lakozónak ?
Ki kényszeríti rá: hogy éjnek éjszakáján vijjongva a holdvilág-sütötte ablaknak repüljön s szárnyaival verdesse annak tábláit, s ha hétszer elhajtják, hétszer visszarepüljön ismét, s éjjellátó nagy szemeit kimeresztve, fülébe sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön az örökkévaló álomra ? . . .
Mi kinozza a lánczra kötött ebet: hogy mikor minden alszik, oly hangon, minőn soha nem szólt, elkezdjen üvölteni, mintha láthatlan kísértetre ugatna, ki gazdája küszöbén ki- s bejár, a házat kerülgeti, s az ablakon beleskelődik ?