Szonáta [antikvár]

Részlet a könyvből: Ólmosan szitált az eső. A körúton ragyogva égtek a lámpák. A víz tükrében, a csillogó aszfalton ezer és ezer villanyfény imbolygott, mint lápok fölött a rohanó lidércláng. Kocsik és autók robogtak a vizes köveken, a kocsisok hahóztak, a soffőrök tülköltek. Néha egy-egy teherautó dübörgött végig a csillogó kőkockákon. Megremegtek a házak és félősen összerezzentek az ablakok. Itt-ott, valami ünnepről ott felejtett zászló zuhant alá kétségbeesett aléltsággal a csapzott erkélyekről. Az utcasarkokon, mint ázott verebek kiáltoztak a rikkancsok. - Esti kiadás. Szenzációs. A villamosok nyöszörögve vergődtek előre a vízben. Valahol a Király-utcánál elakadt az első, s a többi fáradt örömmel zökkent nyakába. A lépcsőkön tépett emberfürtök csüngtek alá. A legelső kocsi vezetője káromkodott egyet, aztán leszállt és végigkopogta a kocsi oldalát.