Szörnyvidék [antikvár]

AHOVÁ VISZ AZ UTAD A férfi nem úgy nézett ki, mint aki meg fogja változtatni az életét. Nagydarab, inas fickó volt, aki olajfúró tornyokon dolgozhatott, és hízásra volt hajlamos. Az arca széles és diszkréten csúnya, mintha egész életében ütéseket osztott és kapott volna. Barna esőkabátot viselt a reggeli, szemerkélő eső és valami még hatalmasabb, ismeretlen veszély ellen. Kicsit nehezen szedte a levegőt, lassan mozgott, és egy ablak melletti asztal egyik székére rogyott le, ahonnan láthatta a vizet. Kezébe vett egy maszatos étlapot, és olyan figyelemmel tanulmányozta, mintha ősi szöveget próbálna megfejteni. Úgy nézett ki, mint bárki más, aki valaha is besétált az étterembe. Nem olyannak tűnt, mint aki valaminek a vége vagy kezdete lett volna. Aznap kék és mozdulatlan volt a Mexikói-öböl, és az egész vidék. Port Fourchon városkája kagylóként tapadt Louisiana déli partvidékéhez, mögötte a távolba nyúlt a víz, amíg a szem ellátott. Azon túl pedig ott lapultak az olajfúró tornyok, és a munkások, akik a városka gazdaságát hajtották. Éjszakánként látni lehetett a fényeket, amint gyertyalángokként körbefogták a horizontot. Toni délelőtti műszakja a végéhez közeledett; az étterem szinte