Szoros kötésben [antikvár]

Részlet a könyvből: Mesterem! Újabban rettentő sokat gondolok rád. Ha akarom, ha nem, körülötted forog az agyam. Hanem azért meg ne hatódj. Noha a látszat mást mutat rólad, én jól tudom, hogy valójában milyen érzelmes lélek vagy, akit mindig ellágyít az emlékezés azokra a régi szép időkre. Csakhogy most nem erről van szó. Goromba dolgokat szeretnék a fejedhez vágni. Sajnos, az igazság többnyire goromba valami. De akkor is meg kell mondani, különben semmi értelme nincs a mi valamikori históriánknak. Vagy inkább hallgassunk róla? Nem, atya, legalább mi ne áltassuk egymást. Azt se bánom, ha megharagszol érte.