Széphistória [antikvár]

Pusztán ​​biográfiai tény, hogy a Széphistória Hankiss Ágnes első szépprózai alkotása, mert hibátlan szerkezet, egyéni hang és látásmód jellemzi a regényt, melynek pergően izgalmas cselekménye árnyalt jellemrajzokkal, hiteles környezetfestéssel egy XVII. századi szerelmi történetet mesél el: egy nő és két férfi gyöngéd érzelmekkel, szenvedélyes kitörésekkel, válságokkal és árulásokkal átszőtt boldogságháborúját. A cselekmény másik szála – a szép Forgách Zsuzsanna szerelmi drámájával párhuzamosan játszódó köztörténet – Illésházy István korabeli hűtlenségi pere. A magántörténet már-már mítikus szálakkal kötődik a köztörténethez; a közéleti események cselekvésmotívumai kísértetiesen ismétlődnek a magánéletben. A regény drámai sűrítésekkel mondja el a két, egymásba áttűnő cselekménysort, miközben korunki többlettudását szándékos, de sohasem bántó anakronizmussal alkalmazva ironikus képet ad magáról a tudásról, a tudás kábítószerén tengődő észről. Az ironikus látásmódot lírai hangvételű természetleírások, meghatóan szép erotikus jelenetek ellenpontozzák. Tárgyak és tájak láttató erejű rajza, burjánzó virágerdő versprózára emlékeztető megelevenítése párosul itt a legmodernebb szemléletű és stílusú esszéisztikus elemzések sorával. E kettős látásmód révén válik a négy évszázaddal korábbi szerelmi történet maivá és egyben időtlenné, s a regény maga jelenkori prózánk egyik jelentős alkotásává.