Sztalingrád [antikvár]

Részlet a könyvből: Itt volt Gnotke. Szürke novemberi nap volt és August Gnotke ásót tartott kezében. Nyolc méter hosszú volt a gödör, két méter széles és másfél mély, Gnotke, Aslang, Hübbe, Dinger és Gimpf most végezték rajta az utolsó simításokat. Gnotke őrmester, Aslang törzsőrmester, Hubbe és Dinger őrvezető és Gimpf közlegény semmiben sem különböztek egymástól; nem viseltek se vállparolit, se semmiféle rangjelzést s kezük és arcuk is éppen olyan volt, mint egyenruhájuk, úgy festett, hogy nagyon régen lehetett kéz, arc és egyenruha. Készen voltak az utolsó ásóvágással is. Hubbe és Dinger, Gnotke és Gimpf megfogtak egy-egy saroglyát. Molzdulataik lassúk voltak, de egyik követte a másikat, egyetlen felpillantás vagy szünet nélkül. Miután az ásókat leszúrták a kidobált földhányásba és a saroglyákat felvették, elkocogtak onnan és eltűntek a párában. Ez a Klecckajától keletre elterülő vidéken történt, abban a kanyarban, amelyet a Don Klecckaja és Vertjacsi közt alkot a 376-ik gyaloghadosztály körletében. Balfelől, vagyis nyugaton a Don hömpölyögette lefelé első, jégszürke, téli takaróját s hátuk mögött és kétnapi járóföldre kelet felé, megint csak a Don volt, amely itt egész ívet ír le és a Donon túl ugyancsak kétnapi járóföldre kelet felé folyt a Volga és a Volga mellett feküdt sztalingrád. Itt voltak a frontnak a Dopnra támaszkodó, északi szárnya. Elől és hátul, jobbra és balra, lábuk alatt és fönn a levegőben arcvonal volt.