Szuhay a tanyán [antikvár]

Részlet: Selyemerdő gyászba van!... Selyemerdő gyászba van!... Selyemerdő gyászba van, Bogár Imre halva van, Bogár Imre halva van!... A bojtár jobbadán naplementén furulyázik.... Mikor a bokorerdőn vörösen tűnik a nap, a jóllakott birka lomhán elhever, s nem legeli szaladva a gyöpöt... Bucka, bucka hátán... Itt-ott gatyásfák, rekettyer-cserjék... Árvalányhaj pirosító gyökérrel... S az a lelket tépő halálos némaság... A bojtár elhever könyökön... A puli félrecsapott fejjel fülel, eléje ül és úgy vigyázza a gazdát... Az elhagyatottság kínzó érzése feneketlen bánattá tornyosul föl benne, s fojtogatni kezdi... Menekül... Nyúl fektében a háta mögött heverő tarisznyához, magához vonszolja a szíjánál - és furulyát vesz ki belőle...