Szülike [antikvár]

Részlet a könyvből:Városi ember vagyok. Hiába morzsolom kezemben a kalászokat, nem tudom megkülönböztetni a buzát a rozstól. Számomra az évszakok változása, a szél, eső és hó, a fagy és az olvadás, a felhő és a nap csak annyit jelent, hogy milyen kabátot vagy cipőt vegyek fel. A madarakat nem ismerem - a verébcsiripelés, a sármány füttye és a rigó tilinkója egyformán hangzik fülemnek. S ha kint járok a földek között, nem nézem, melyik terem krumplit és melyik árpát. Az állatok engem nem avattak bizalmukba, a születés és halál párás titkait sem fürkésztem soha. Tulajdonképpen gyülölöm a falut.Gyülölöm sarát és csendjét, a petróleumlámpák szagát és pislogását az alacsony és keskeny ablakok közepén, a nyeszlett nádfödelet és a gólyafészket a tetőn. Amig köhögni nem kezdtem, cocktailek és hálókocsifülkék, kis modellek és túlfűtött szállodai szobák között folyt az életem. Soha nem festettem a természet nyomán, a tájképeket és portrékat utáltam. Csak a fantáziám üvegházában neveltem virágokat s akinek a rozmaring és muskátli jobban tetszik, mint az orchidea és a krizantém, az nálam hiába próbálkozott.