Szülőföldem szép határa [antikvár]

Előszó Könyvünk fű témája a szlovákiai magyarok deportálása Csehországba kényszerköz-mitnkára az 1946-1947-es években, részben pedig az ezt követő kitelepítésük Magyarországra, az 1947-1948-as években. Ezek keretén belül pedig egy család kálváriáján keresztül írjuk le a deportálás viszontagságait. Ugyanakkor- némi képet adva egy faluközösségben megtörtént eseményekről - kevésbé részletesen leírjuk a Gyerk községből deportáltak és kitelepítetlek sor-sál is; valamint néhány más környékbeli család hányattatását. Mindezeket pedig „belülről nézve", mert akik ezeket elmondjiik és leírjuk, elszenvedői uoUunk a deportálásnak és kitelepítésnek. Tehát nem a levéltáti kutatások, hanem az átél! események a forrásaink, s részben a családunk és más családok tulajdonában fennmaradt dokumentumok. Nem akarjuk ezzel lebecsülni a tudományos kutatók munkáját. Csupán megjegyezzük, hogy e kutatók közül sokan már a 60 évvel ezelőtti események után születtek. vagy más vidékről érkeztek, kifaggatva azokat, akik átélték a meghurcoltatásokat. Ezért nem biztos, hogy mindenkor pontos képet kaptak a kárvallottaktól, mivel ők egyrészt már felejtettek, másrészt a megszépítő múlt hatása alatt állhattak. A könyvünkben közölt adatok és vallomások viszont a mieink, akik átéltük, átszenvedtük az eseményeket, s azok esetleges megismétlődése okán nem felejtünk. Egy szégyenteli múlt megörökítése a következőképpen töi'tént: A Gyerk községben lakó Nagy István és családja deportálásának történetét Nagy István leánya, Nagy Margit, a későbbi Tipaiy Lászlőné mondja el, aki tizennégy évesen szenvedő alanya volt a deportálásnak. A történelmi és politikai eseményeket és azok magyarázatát - a valóságot- pedig én, Tipary László, az ő férje mondom el. A Nagy család deportálásáról szóló dokumentumokat maga a családfő. Nagy István őrizte meg. Ő sajnos 1982-ben eltávozott az élők sorából. így a megőrzött dokumentumok hozzánk, Tipary Lászlóhoz és nejéhez. Nagy Margithoz keniltek. Dokumenttimokkal, valamint az események leírásával szolgáltak még: Halász Lajos gyerki lakos, valamifít Péter János és özvegy Bolgár Péterné Ácsteszéről (Magyraror-szág). Ők is Gyerk község szülöttei, innen lettek kitelepítve 1948 áprilisában. A további dokumentumokat pedig én őriztem meg, illetve gyűjtöttem össze több forrásból. Az eseményeknek, így a deportálásnak is szemtanúja voltam, a kitelepítésnek pedig kijelölt személye. Csupán a véletlenen múlott, hogy végül is itthon maradtam a szülőfalu mban, Kistompán. Sajnos, drága feleségem, Tipary Lászlőné szül. Nagy Margit is meghalt 2000. április 12-én, 68. életévében. A történelmi és politikai események leírását és magyarázatát elengedhetetlennek tartjuk. Ugyanígy a dokumentumok idézését, illetve a hozzájuk fűzött magyiarázato-