Szumátrai járőr [antikvár]

E könyv tárgya igaz történet, elmondom elsőben is, miként szereztem tudomást róla. Esős őszi nap volt. Az elázott kertben letört virágok várták a pusztulást, a szél vöröses és sárgult leveleket hajtott le a fákról. Szomorú utolsó útjukon, tétova lebegéssel szálltak alá a levelek a tejfehér ködben. Az ablaknál álltam, mikor a postás befordult. Kerékpáron jött, körgallérja mint szélduzzasztott vitorla feszült mögötte. Nagy csomagot hozott nekem. Kíváncsi szemmel néztem a bélyegzőt: távol keletről jött a csomag, Jávából, szülőföldemről. Vajjon ki küldhette ezt a vaskos csomagot? Vajjon mi rejtőzhet benne? - Türelmetlen ujjakkal szaggatom fel; hirtelen elfog a honvágy, haza vágyom, születésem, gyermekéveim országába, ahonnan már jó hat éve, hogy elszakadtam. Talán valami jeladást várok, emlékeztetést valamire, amit sohasem lehet feladni, félreállítani.