Szupermarket [antikvár]

1. FEJEZET A VÉG KEZDETE Hát, ilyen érzés kioltani valakinek az életét. Kényszerből ölni a túlélésért. Lepillantottam a lábamnál összegyűlt vértócsára, és farkasszemet néztem saját tükörképemmel. Fejem fölött fénycsövek vibráltak. Hogyan jutottam idáig? Én, az átlagos fészer, aki egy szupermarketben dolgozik? Szóval itt álltam egy ember felett, akit meggyilkoltam. Illetve abban a pillanatban még csak gyilkossági kísérletnek tekinthettem tettemet, áldozatom ugyanis még levegőért kapkodott. Riadtan küzdött az utolsó leheletéért. De kétség sem férhetett hozzá - a haláltusáját vívta, s erőszakos halálának minden másodpercét megélte. Reggelente, amikor dolgozni indulok, néha tartom a felvonó ajtaját Mrs. Huffle-nak. Édes kis öregasszony, hetvenen túl. Mondjuk, megáll a felvonó, és kezdetét veszi egy beteges játék, amelyben csak egyikünk hagyhatja el 11