Szürke fény [antikvár]

Részlet a könyvből:Aki családfáját vissza tudja vezetni a régi időkbe, arról azt mondják, jó családból származik. Mindig így volt ez. Így hát Ditte, e kis emberpalánta, igen előkelő lény. Az ország legrégibb és legnépesebb nemzetségéből származik: a Mand-nemzetségből. Ennek a családnak nincs nemzetségtáblája; nehéz is volna összeállítani, mert oly megszámlálhatatlan, mint a tenger homokja. A többi nemzetség is mind a Mand-nemzetségből származik; idők folyamán belőlük támadtak, s mikor erejük megfogyatkozott, szerepüket lejátszották, újra beléje merültek vissza. A Mand-nemzetség talán a végtelen tengerhez hasonlít, melynek vize égbe röppen könnyű páraként, és visszacsapódik súlyos zuhogással. A nemzetség ősanyja a hagyomány szerint parasztlány; meztelen alfellel ült le pihenni a nedves földre, a nyirkos földtől teherbe esett és egy fiút hozott a világra. Később is jellegzetessége maradt a nemzetségnek, hogy asszonyai nem viseltek alsóneműt; így bizony könnyen teherbe estek. Sőt az a szóbeszéd járja: elég a huzatos ajtóban állniok, máris leánygyermeket hordanak a szívük alatt. Ha pedig fiúgyermeket szeretnének, csak egy jégcsapot kell elszopogatniok. Nem is csoda, hogy így népes, edzett nemzetség nőtt: keze nyomán minden kivirágzott, sokasodott. Egyszóval a Mand-nemzetség sajátos ismertetőjele: amihez hozzányúl, az élni, virulni kezd. A Mand-fiú sokáig viselte az agyagos föld bélyegét; mint kisgyerek, görbe lábú, esetlen férgecske volt. De megerősödött, és derék földmunkás lett belőle, ö törte fel először a szűzföldeket.