Szürke fény I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A szűk, nedves és sötét udvari lakás ablakából kopár, szürke tűzfalat lehat látni s szürke eget; a tűzfal is, az ég is oly rideg és fenyegető, mintha minden pillanatban rá akarna dőlni a rozoga külvárosi házra. Koppenhága alvó munkásnegyedét felveri a hajnal riasztó lármája. Nehézvasalású, megterhelt kocsik zörögnek át a christianshavni Anna-utcán, bakancsok kopognak a gödrös, botlanivaló macskaköveken; rekedt, bosszús hangok foszlányai szállnak míg a munkábamenők fülébe vadul, követelő élesen csapódik a gyári sziréna vijjogása. Ily vigasztalan hajnalon, 1869 január 26-án született Marin Andersen Nexő, a dánok nagy költője. Apja, Hans Jörgen Andersen, kőfejtő. Anyja, Matilde Mainz - akinek ősei Mainz városából származtak - halárus és zöldséges kofa. Az erőscsontú, mogorva asszony nap mint nap végigzörögteti targoncáját Christianshavn kövezetén, rekedt hangon kínálja portékáját. Reggeltől-estig járja a várost. Nem ér rá gyermekeivel foglalkozni. Megszülte tizenegy gyermekét s azok élnek, ahogy tudnak; a nagyobbak látják el a kicsinyeket. Martin Andersen alig kétéves s már ringatnia kell kisöccsét, a sivalkodó csecsemőt. Ötéves korában már komoly munkát végez. Újságot hord ki és faforgácsot szedeget az ácstelepek körül; míg testvérei a szemétben kotorásznak rongy- meg csonthulladék után.