Öt perccel éjfél után [antikvár]

Részlet a könyvből: Cement - koksz... Cement - koksz! ... Egyre keményebben, egyre gyorsabban csattogtak a kerekek a súlyos teherkocsi alatt... Cement - koksz!... Paul nekitámasztotta széles vállát a kocsi falának, szétvetette lábát és elégedetlenül, szinte ugrásra készen pislogott bele a nyári napba. Forró, párás füst ülepedett a földre. Ismerte a szagát: a korom, szénpor, gőz, liszt és az állott, piszkos víz keveréke... Az elmúlt két évben háromszor utazott át a strassburgi kikötőn. Majdnem mindannyiszor tehervonaton, a francia vasutasok egyenruhájában A Strassburgi Malomipar magas gabonasilói suhantak most el a szeme előtt. Fekete daruk szélesre tátott szájjal, csikorogva vágták bele magukat az uszályok tarka testébe. Amott, az egyik szénszállító uszály kajütje mögött madzagra aggatott fehérnemű lógott. Egy vörös fejkendős asszony súrolta a fedélzetet, lánykája pedig kötélre kötött vödörrel merte az Altrhein olajos vizét s öntötte anyja lába elé. Közben, csak úgy magának vidám dalocskát dudorászott, mintha virágos bozótban andalogna.