Tájkép csata után, lovakkal [antikvár]

Életrajz vitéz Mihály Árpád Születtem a "Szögedi Nemzetből" települt Csanádapácán 1937.03.02-án. Ez a táj Alföld, de a kelő Nap már Erdély hegyeit mutatja. Az, hogy televény földjében a Maros aranycsillámai szikráznak, szimbolizálják a gazdagságot, termékenységet, ami ízt, zamatot adott gyümölcsnek, búzának, víznek és embernek egyaránt. Itt gyarapodott jó módban jutott népes famíliám, mely öntudatos, gőgös, de a föld iránt alázatos és minden téren tanulni vágyó volt. Felmenőim: Anyai ágon latin alapműveltségű olasz bevándorolt patikus család. A meghatározó gyerekkorom szép, hagyományosan eredeti, sodró tempójú, minden rosszat leküzdő paradicsomi világ volt. A sors a paradicsomból kiűzött. Én ennek emlékét visszavágyva rajzoltam-álmodtam már-már "csodagyermekként". Apám hitt nekem, nagy reményekkel támogatott. Azonban a világpolitikától nyomorított közegben nehezen tanulhattam. A művészember munkásságát nagyban vagy egészében meghatározza, hogy honnét vétetett, milyen tájról, milyen emberek közül, s milyen események formálták jó, vagy rossz irányba. Nem minden pátosz nélkül mondom, hogy amióta járni tudok, a világból először a lovakra emlékszem. Csodás, hatalmas lényük lenyűgözött, testük, hangjuk, szaguk és főként a mozgásuk. Bámultam őket és ilyenkor valami szédülést éreztem belül, valami halk zenét hallottam, kis 7