Találkozás és búcsú [antikvár]

Részlet a könyvből: Ez a kirándulásom rosszul kezdődött. Azzal áltattam magamat, hogy a tél elől szököm hazulról; Dél felé utaztam. Induláskor felső ágyat kaptam a hálófülkében s az alsóban egy kövér mogorva öreg szuszogta-horkolta át az éjszakát. Az étkezőkocsiban két ízben is azt az útálatos helyet kellett elfoglalnom, amelyet a kitámasztott ajtó kényelmetlen kis kuckóvá zár a konyha közelében. A határokon a vámőrök benyitottak a fülkémbe, rámnéztek és felforgatták poggyászomat. Amikor elindultam, azt hittem, hogy otthon hagyom a telet; nem így történt. A Riviérát jeges szélvihar dermesztette napokon át, Firenzében hóekét kapcsoltak a mozdony elé és sopánkodtak ezen a rendkívüli eseten, Rómában kezembe került egy újság, melyben azt olvastam, hogy Közép- és Dél-Európa területére valamerről fagyos légáramlatok nyomultak be, példátlanul hideg és viharos időjárást hurcolva magukkal. Nekem viszont mindegy, hogy merre tartok s hogy hol állok meg. Néhány napig lézengtem itt és ott a reménytelen időben s a kietlen unalomban : ismerőseimet nem kerestem fel s még az uccán is elkerültem őket, múzeumokba és templomokba nem mentem el, egyszerűen voltam, de mintha nem is egészen lettem volna; az emberi létezés legkezdetlegesebb értelmében, az ősi céltalanság tehetetlen állapotában tűrtem a semleges órákat s a közömbös környezetet, azután csak úgy találomra továbbálltam innen is, onnan is...