Találkozásom Bovarynéval [antikvár]

Részlet a kötetből: Találkozásom Bovarynéval Előre kell bocsájtanom, hogy Bovaryné alakját nem Flauberttől plagizáltam. Bovarynéval akkor találkoztam először, amikor még1 nem olvastam a róla írt regényt s csak később, férfiúi tapasztalataim és irodalmi ismereteim bővülése után találtam úgy, hogy az én egykori barátnőm voltaképpen Bovaryné megelevenedett mása. Máról holnapra bukkant fel az ismeretlenségből. Végiglejtett a kisvárosi korzón s én tátott szájjal bámultam utána. Senkisem tudta, hogy ki ez a hetyke, ringó járású, fiatal nő, aki egyedül jött és egyedül is tünt el a korzó homályában. Másnap este újból megjelent. Harmadnap összevillant a szemünk s már régi ismerősök voltunk. Siheder szivemben kotnyeles remények fakadtak és boldogan, büszkén követtem az első asszonyt, aki nagyravágyó férfivoltomat kegyes volt figyelemre méltatni. Az igazat megvallva, nem is igen akartam tőle többet. Ha rajtam áll, sohasem is igyekszem megbolygatni azt a romantikus hátterű, gyerekes illúziót, amely ártatlan és felelőtlen bizalmasságunkban rejlett. De nem rajtam állott. Egy este Bovaryné magához ragadta a kezdeményezést.