Talán most [antikvár]

Előszó Maggie Ieteszem a tollat a papírra. A kezem túlságosan remeg, hogy Ji befejezzem az űrlap kitöltését, ezért néhány mély lélegzetvétellel próbálom megnyugtatni az idegeimet. Képes vagy rá, Maggie! Újra felveszem a tollat, de mivel a remegés csak rosszabbodik, inkább feladom. - Hadd segítsek! Ahogy felnézek, a tandemoktató mosolyával találom szemben magam. Felveszi a tollat a kapcsos táblával együtt, és leül a jobbomra. - Sokan izgulnak az első alkalommal. Egyszerűbb, ha átengeded nekem az adminisztrációt, úgysem tudnál most olvashatóan írni. Úgy reszketsz, mintha egy repülőből készülnél kiugrani. Laza mosolya rögtön megnyugtat, de nem sokáig. Hamar belém hasít a felismerés, hogy rémesen hazudok. Az egészségi állapotomra vonatkozó kérdéseknél sokkal könnyebb kamuzni, ha magam töltöm ki a papírt. Kétlem, hogy hangosan kimondva ugyanolyan meggyőző lennék. - Kösz, de megoldom. || 7 !1