Talpalatnyi föld [antikvár]

Részlet a könyvből: "December elején leesett az első hó. Déli széllel jött, szinte meleg volt az idő, az eresz is megcsorgott. Mindenki azt hitte, hogy nem marad meg, sár lesz belőle, de délutánra északra fordított és a csorgás megfagyott. A hó pedig egyre vastagabban hullott házakra, fákra, kazlakra. Belékavart az emberek gallérjába, megcsiklandozta a nyakukat. Ekkor széjjelnéztek, szinte csudálkozva, zsebbe nyomták a kezüket és siettek fedél alá. A tornácra, a pitvarba vagy az ólba. Ott megálltak, a szélbe bámultak, aztán bementek. A dolog kettészakadt a kezükben, mint valami fonál. Egyik vége kint van a kertben, a másik vége itt bizsereg a markukban. Minden dolgot elvégzett immár az idő."