Tanárok [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A ​regény az első világháború idején kezdődik, és 1945 kora tavaszán fejeződik be. Főszereplője, Novák János tanár úr nagy tervekkel indul el a hivatásul választott életpályáján, nevelő és tudós alkotó és az ifjúság mentora kíván lenni egy személyben. Hajtja az egyetemes művelődés, fűti a nemzeti felelősség. A kultúrához és a hazához kötődés szálait keresi, várja, ápolja és őrzi. Mi valósul meg terveiből? Részt vesz-e a történelemben, vagy csak sodródik benne? Hivatása őrhely vagy menedék? Mikor irányítja önfeláldozó lemondás, és mikor enged az önérdek szavának? Mikor kerekedik felül jellemtulajdonságain az óvatosság, és mikor néz szembe leplezetlenül sorsával? E kérdések megválaszolása közben a regény felidézi a magyar tanártársadalom élettörténetét századunk legnehezebb három évtizedén. Nem fest hízelgő képet, de a valóság arányaiban méri fel a régi középosztály e különleges helyzetű rétegét. Sok humorral, szeretettel, gúnnyal, igazságosztó ítélettel mutatja be a tanárság csaknem teljes arcképcsarnokát. Anekdoták, adomák, tréfák, csípős és komor történetek követik egymást bő áradatban e gondolkodtató és színes regény lapjain. Eleven epikus kedv írja meg a magyar pedagógiatörténet egy fejezetét.