Tánc [antikvár]

Részlet a könyvből: Jólöltözött fiatal férfi lépett ki a Gellért-szálloda kapuján. Azzal a testi jóérzéssel, amit a kiadós alvás, a frissen borotváltság, meg az iménti fürdő okozott, mosolyogva nézett szép a téren. Villamosok, autóbuszok, meg luxuskocsik zúgtak el tarkán csillogva a délelőtti napsütésben s az enyhe tavaszi fuvallat föld- és rügyezésillatot hozott a Gellérthegy felől. Az a tudat, hogy még másfél órája van a bírósági tárgyalásig, egyszerre olyan szabadságérzéssel töltötte el, mint amikor diák korában, a váratlanul elmaradt órák helyett, a zöldülő természetbe futhatott ki. A szállodaportás felemelt karral a közeli taxi-állomás felé intett. Pathó Gyula tagadóan rázta a fejét. - Köszönöm, gyalog megyek - és magyarázatképpen felmutatott a felhőtlen égre. - Az első szép tavaszi nap - bólintott a portás és az égre hunyorgó szeme mögött pillanatnyi szomorúság vonult át, mintha arra gondolt volna, hogy jó annak, akinek nem kell ilyenkor is egy hűvös kapualjban ácsorognia. Vagy csak Pathó Gyula hitte ezt és hirtelen támadt részvéttel, cigarettával kínálta.