Tanúság 2. [antikvár]

/ Ugy szaporodnak a betűk a hófehér lapokon, akár a lépés a lábunkban. Isten csak a tudója, mennyi írásjegy hagyta el tollszáram, s mennyi lépést tett meg két lábam. Bizony mondom, világéletemben tartózkodtam a hosszas pihenéstől s az egy helyben maradástól. Történt pediglen, hogy zsenge ifjúkorom katonaéveit követően (melyek históriájával már készen vagyok) Prágába kerültem, nem a magam jószántából. Ottan nagyon soká nem lett maradásom, megint csak nem a magam jószántából. Ennek históriáját más alkalomra tartogatom. Mostan inkább arról a tíz esztendőről írnék, melyeknek során megjárám a fél glóbust, átalverekedvén magamat valósággal élő, illetőleg a bennem munkálkodó démonok egész légióján. Majd az Úrnak 1619. esztendejében visz-szatértem az Ovilágba, annak kies földjére. Azazhogy kies lett volna, ha a nagy német háború fel nem szaggatta volna. Ami felette szomorúságos dolog azon népek számára, kik mérhetlen senyvedtek az évtizedekig tartó csatározások miatt. Ám felette üdvös annak, ki hadakozással keresi kenyerét, mint azt jómagam is tettem sokszor. Csakhogy a hadakozást nem mindegy, hogy a had melyik fertályán végezi a vitéz. Alul-e, a közvitézek sorában, mely sorok igen nagyon megritkíttatnak vala egy-egy csatározás során, avagy felyül, azon ritka egyének sorában, kik vezérelik, szervezik a seregeket, osztogatják s persze fosztogatják azon anyagi javakat, amik képesek haderőt felállítani. Egyszóval, akik a pikszisben vágynák, a húsostál közelében, akik közel ülnek az tűzhöz, melynél pecsenyéiket sütögetik. Nem bántam volna, ha magam is ilyféle lehetnék, így lettem is pénzben könyékig vájkáló. De hiába, a magyar nem efféle praktikus észjárású népség, nem erre termett. Ezért sem lettem vénségemre gazdag ember, csupán módjával éldegélő polgár. Hogy miért? Mert folyvást a mások eszére hallgatván nem adatott áldás reám. Na de úgy kell nékünk, ha sorsunkban változtatni nem tudunk, csak vágyakozunk szebb jövő iránt, de nem teszünk érette, másoktól várjuk a sült galambot, hát akkor megérdemeljük, hogy azok a mások kitanálják