Tanya [antikvár]

Részlet a kötetből: "Alvás közben cudarul elnyomta a jobboldalát s amint a másik oldalára fordult, könyökét erősen belevágta a szűk ketrec falába. Fölébredt. Zsibbadt jobbkarját kinyújtotta egypárszor, hogy kitornázza belőle a fáradtságot. Aztán a szemét is kinyitotta s megdörzsölte az öklével. A hold még magasan állott. Fehér fénye bekandikált a ketrec repedésein, egyik sugara éppen a mellét szelte át. Messziről kutyák ugatását hozta a szél s megpergette a kút körül ágaskodó nyárfák levelét. Az istálló mögül kakasszó harsant a nyári éjszakába, amely lágy volt, hallgatag, holdas, csillagos és fehér. Ledobta magáról a pokrócot. Lecsúszott az istálló oldalához ácsolt vacokról. Nyújtózkodott, ásított hosszan és álmosan. Jobbfelén még mindig érezte a zsibbadtságot. De fáradt volt az egész teste, a legkisebb porcikája is. Nyár eleje volt és ilyenkor dupla munkát végez a béres. Aratni kell a részesekkel, meg a belső munka is rávár a gazdaságban. Még mindenki alszik a tanyában: a gazdáék, a tanyásék, a részesek a béressel és a kanásszal. Ö ébredt először. Ő, az öregbéres."