Tar [antikvár]

Részlet a könyvből: "Szegény emberek minden különösebb lelkesedés nélkül fogadják a gyereket. Az ám, a gyerek megjött. Aztán még egy gyerek; - a gyerekek bizony könnyen jönnek a világra. Ilyen alkalmakkor a férfi valami homályos okból kissé szégyelli magát. Az asszony nem, mert olyankor beteg. Nézzük csak, íme, itt van már két fiú, meg egy leány. Ez egyelőre három. Még jó, hogy ez a legutolsó is fiú. Legalább jó ideig nem fog sokba kerülni. Elhordhatja bátyjának viseltes ruháit és aztán ha kissé felnőtt és már saját holmira tart igényt, hát akkor mehet dolgozni érte. Az emberek közös sorsa az, hogy dolgozni kell. Ez már kezdettől fogva így van berendezve. Kain megölte Ábelt egy bunkóval. Ez egy mező szélén történt. A jelenet le is van festve a vasárnapi iskola egyik falitábláján. Ábel holtan fekszik a földön és Kain ott áll mellette a bunkóval a kezében. A háttérben Isten angyalainak egyike kihirdeti a félelmetes határozatot: "Arcod verejtékével keresd kenyered". Ez az ítélet átnyúlik az évszázadok messzeségéből, hogy torkonragadjon többek között egy kisfiút Ohióban. Nos, a fiúk könnyebben találják meg helyüket a világban, mint a lányok. Többet keresnek."