Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Fordul az orsó...- Halljátok?... Kocsi állt meg odakünn...A kandalló mellett pihenő vagy foglalatoskodó emberek felemelték fejüket.Szélcsend volt, eső, hó sem esett, minden kintről jövő hangot tisztán lehetett hallani a szobában.Odakint a ló nagyot fújt a párás levegőbe s a földet kapálta. A kocsis lassan, nehézkesen gombolta ki a lábzsákot. Merev lábbal kászálódott le a könnyű bricska bakjáról. A gyeplőszárat az ülésre dobta, azután karjaival csapkodni kezdte oldalát, mert a hosszú üléstől meg a hidegtől egészen meggémberedett. A lovat ki se kötötte, vizet, abrakot nem adott neki. Pedig fáradt lehetett az istenadta, vagy igen jámbor, mert nyugodtan állt egy helyben, akár a bárány. A kocsis nagy nehezen kinyitotta a kerítéskaput, a lépcső alatti görbe fenyőágon gondosan letörölte lábáról a sarat és lassan felbaktatott. odabentről hallották, amint lenyomja a külső ajtó kilincsét, belép a sötét pitvarba s ott egy ideig tétovázik, mert nyilván nem tudja eldönteni, a három közül, melyik ajtót válassza. A szemben lévő a konyhába vezetett, a baloldali a nappaliba, a jobboldali a hálószobába. A nappali küszöbe alól fény szűrődhetett ki, mert hirtelen arra tartott és bekopogtatott...