Tarnovszka grófnő [antikvár]

Első fejezet 1 Két férfi közeledett Maria Tarnovszka felé, de netn emelték meg a kalapjukat. Azonnal tudta, érte jöttek, hogy letartóztassák. Mivel megszokta az ismeró's és ismeretlen férfiak tiszteletteljes, csodáló, kihívó üdvözlését, és ezek ketten nem köszöntek, azonnal tudta: érte jöttek, hogy letartóztassák. Tarnovszka grófnő gyűlölte a mocskos, testvériességet árasztó pályaudvari várótermeket. Hacsak tehette, messze elkerülte ezeket a szeméttel teliszórt piszkos helyiségeket. Egyfolytában Tyokán járt az esze, aki épp most szállt ki a hálókocsiból. A komorna, Elise Perrier segítette le a lépcsőn. A tizenkét éves gyermek még szerette a pályaudvarokat. Ügyet sem vetett a két idegenre. Anyja körül gyakran legyeskedtek. Tarnovszka lehajolt hozzá, gyors csókot lehelt az arcára, és csak ennyit mondott: - A szállodában találkozunk. Nem tiltakozott, amikor az egyik férfi hirtelen karon ragadta. A komorna arcát figyelte. Elise Perrier mosolygott. Mosolya a délvidéki gyermekek temetésén játszott vidám zenét idézte. Tarnovszkának ekkor jutott eszébe a bőröndjében megbújó kokain. A kokain, a szerelmes levelek, a pornográf képek. Meg a vesszó', melyet a szomorúfűz sovány ágairól tört Vlagyimir Stahl sírjánál. Biztosan átkutatják a csomagjait. Nem szégyenkezett, inkább félt. A mozdony egy utolsót pöfékelt; a haldokló leheli így ki a lelkét. Tarnovszka megcsúszott egy almacsutkán, ám a nyomozó szorosan tartotta, amiért köszönetet mondott. Az imént tiltakoznia kellett volna, de nem akarta magára vonni Tyoka figyelmét. Az ellenszegülő bűnözők nevetségesek, a törvény őrei pedig tehetetlenek, csupán balga kötelességüket oltalmazzák.