Tatárok a Szárazvölgyön/Az asszony, aki hazudott [antikvár]

Részlet a könyvből:A DORKATETŐI BÉKE. Odafönn, a rengeteg mélyén, a Dorkahát vízmosásai és szakadékai között keréknyom vágta föl az agyagföldet. Ezt a keréknyomot útnak csúfolják; fölkanyarog a Dorkatetőre. A jeles név még a régi jó időkben veszett Dorkaháton is, Dorkatetőn is, mikor még hitték, hogy ezen a tájékon boszorkányok éjjeli gyűlést tartanak s mikor még a boszorkányt Tóti Dorkának hívták és nem hozatták részvénytársasági érdekeltséggel a világvárosokból, vagy éppen indián vagy néger földről. Ma már művészi életünk ezen a területen is, tudniillik az egzótikus szerelem terén is örvendetesen föllendült és nyugati nívóra emelkedett, amint hazafias sajtónk elismerően konstatálta a Baker Jozefin zajos reklámozása közben és a meztelen fekete csoda kedvéért. Nyári délután a Dorkahát keskeny keréknyomán két szekér került szembe. Két oldalt a meredélyek olyan szűkre szorították az úgynevezett utat, hogy még egy szekér is csak alighogy elfért rajta, nemhogy kettő.