Tavaszi fagy [antikvár]

Részlet a könyvből: Már egy hete hullt a nyulós, finom pókhálóvonalakban suhogó októberi eső s a külváros vigasztalan háztömbjeit, sikátorait, a Horthy Míklós-ut egyenes, széles vonalát még sivárabbá tette. A kelenföldi állomás ütött-kopott épületei felől nagy felhőkben csapódott le a nehéz mozdonyfüst, a villamosremisz hodályszerű szinjeiből az álmos kapukon lucskos kocsik cammogtak elő, mintha a hetes vizben elázott nagy cserebogarak lettek volna s a lomha munkások, amint leguggolva javitották a sineket, sokkal szürkébben, elmosódottabbak, ködszerübbek voltak, mint a viztócsákban látszó tükörképeik. Jóformán semmi sem látszott a Gellérthegy vén komor tömegéből sem, csak ugy sejteni lehetett a hegyek vonalait a sürü esőfátyolon át.