Távol Moszkvától [antikvár]

Részlet a könyvből: VISZONTLÁTÁSRA, MOSZKVA! Alexej Kovsov mérnök még az utolsó pillanatban sem akarta elhinni, hogy keletre kell utaznia, a hátország szívébe. A főparancsnokságon, ahol küldetését véglegesen meghatározták, alig tudta palástolni elkeseredését. Az utasításokat, amelyeket a káderosztály közölt vele, úgy hallgatta, mintha nem is érdekelnék. - Keresse fel az építkezés vezetőjét, Batmanovot és Beridze főmérnököt -- tanácsolták neki. - Még nem utaztak el. Alexej végigment a folyosókon és bepillantott a szobákba. A várost kiürítették, a hivatal is éppen költözőben volt. A hivatalnokok nagyrésze már elutazott. A papírral és szeméttel teleszórt padlójú, elárvult szobákban már az épület új gazdái, a katonák kezdtek berendezkedni. Alexej Kovsov végre megtalálta Beridzét, aki csak tegnap repült ide Grúziából. Beridze a háború kezdete óta a védelmi berendezések építését vezette délen. Amikor munkáját befejezte, még Grúziában maradt, hogy szabadságát a kaukázusi napfényben töltse el. A két mérnök barátságosan átölelte egymást. Beridzéből csak úgy áradt a déli szél, a napfény és a tenger szaga. Mosolyogva tréfálkozott, csillogó szeme nem árult el gondot vagy nyugtalanságot. Alexej kissé rosszalóan biggyesztette el száját. Nem tetszett neki Beridze piperkőc öltözéke - a csokoládészínű öltöny, a divatos cipő és nemezkalap. - Csodálkozol? - kérdezte Beridze vidáman.