Távoli harangszó [antikvár]

TIROLI LEGÉNYEK, HOL VAGYTOK? Iróasztalomon két szép havasi gyopár látható, üveg alá préselve, keretben. Olykor, ha erre a két havasi gyopárra esik tekintetem, egyet sóhajtok s eltűnődöm utána néhány pillanatra... Mert nagy emlékek riadoznak bennem. Ezt a két gyopárt 1913 augusztusában téptem le úgy kétezer méteren felül, valahol a Marmolata és a Cimone delle Pala között, a Dolomitok világában. Az volt az utolsó nagygyakorlat a monarchia területén s több nem lesz soha többé, mivel monarchia sincsen. Talpon volt akkor az egész tiroli hadtest: innsbruckiak, halliak, bregenziek, bozeniek, merániak, trientiek és roveretóiak. Császárvadászok, landesschützék és havasi tüzérek! Hetek óta kergették egymást, lihegve kapaszkodtak a csúcsok felé és a felhők fölé, máskor lefele zúgtak a sziklás hegyoldalakon, mialatt messziről, nagyon messziről búsan dongott el egy-egy ágyúszó... Ferenc József császár és király uralkodott akkor zavartalan dicsőségben, Dankl Viktor volt a tiroli hadtest parancsnoka: az volt a katonavilág! Azon a nagygyakorlaton, harmadfélezer méter magasságban téptem le ezt a két ölelkező gyopárt, préseltem le egy levélbe s küldtem haza a menyasszonyomnak Nagymagyarországra, értesítvén benne a kedvest, hogy esztendei katonáskodás után, úgy Szentmihály napja körül visszakerülök végül messzi és felejthetetlen hazámba...