Te [antikvár]

L Olyan, mintha alig telt volna el idő az első találkozásunk óta. Holott már jónéhány hónapja volt. Egy aszketikus nyaralásom alkalmával futottunk össze teljesen véletlenül. Egy hete pedig egy házibuliban, ahova te hívtál el. Sokat beszélgettünk akkor is. Most is. Egészen személyes és mély dolgok kerültek elő. A buliból hazafelé egy ideig együtt utaztunk a buszon. Nem tudom, hogy udvarlásnak vetted-e azt, ahogy beszéltem veled akkor és előtte, talán én sem annak szántam, de a laikus szemlélődő számára annak tűnhetett. Talán picit jobban nyomultam annál, mint amikor az ember nem nyomul, amiből nyilvánvalóan nem csekély részt vállalt a részeges kanosság. És jól is éreztem magam veled. Figyeltél rám. En is örömmel figyeltem rád. Ahogy most sem, úgy régebben sem tudtam pontosan meghatározni, hogy miért vonzódom hozzád, azt leszámítva természetesen, hogy nagyon tetszel mind szellemi, mind lelki, mind fizikai tekintetben. De van még valami megmagyarázhatatlan ezeken felül, amire egyelőre csak keresem a szavakat. Természetes, érdeklődő kedvesség árad belőled továbbra is. - Halálosan szerelmes vagyok a neonfényekbe - mondom, miközben a poharamhoz nyúlok. Különös érzés újra látni téged. A nyaralásom után megismerkedtünk Facebookon is. Megnézegettem a képeidet. Gondolom, te is az enyéimet. Legalábbis bízom benne. Aztán elhívtál arra a bulira, ahol megbeszéltük, hogy találkozzunk kettesben is. Ilyen egyszerű volt. Vártam, hogy újra lássalak. Amikor a házibuli előtt összefutottunk, hogy együtt menjünk, annyira ideges voltam, hogy remegett a bal vád- ¦ í ' J I ' ; 1-1 -v3