Te csak pipálj Ladányi [antikvár]

Részlet a könyvből: Az ádámházi ebéd. Barna leves volt tüdőstáskával, paprikás csirke, utána főtt marhahús garnírozva, aztán vesepecsenye zöldborsóval. Ötödik fogásnak töltött káposzta következett, amelyben a töltelékek közt szerényen meghúzódva egy kis disznódagadó is bújkált. Miska bácsi, ámbár a csirkéből, meg a vesepecsenyéből is jól bepakolt, sőt a marhahúsból is eltüntetett vagy három darabot, nem tudott ellentállani a kedvenc ételének és megevett négy tölteléket, meg két darab dagadót. Megivott rá egy pohár szódavizes bort, aztán, mint aki végre kibékült sorsával, körülnézett a társaságon és ezt a házigazdához nem igen illő kijelentést tette: - Na hát én már jóllaktam! Felőlem hozhattok, amit akartok, nem eszem többet. Linka néni, a Miska bácsi felesége, elpirult erre levendulaszínű ruhájának a fodros krézlijéig. Restelte nagyon a házigazda beszédjét, amelynek olyan színezete volt, mintha elegendő étel került volna már az asztalra és hogy valamiképp ellensúlyozza a vendégek előtt ezt az udvariatlanságot, szíves kínálással fordult a főbíró felé, aki elé éppen akkor tartotta oda az inas harmadszor a töltött káposztát: - Egyek még, kedves főbíró uram! Parancsoljon, mert éhen marad. Itt az ebéd, nem lesz egyéb semmi... A főbíró szabadkozva hajlongott: - Jaj, kezét csókolom, tekintetes asszony, hát mi lehetne még? Hiszen már mozogni se bírok, annyit ettem! - Akkor igyál rá egyet, - szólott Miska bácsi és a pohara után nyúlt, mert a szódás gép mellett ülvén, az ő tiszte volt a spriccerkészítés. - Köszö'm ássan! - mondta a főbíró és megelőzve Miska bácsit, ő maga tartotta a szódásüveg csapja alá a poharát. A szeme azonban folyton a Darázs Berciné húsos, fehér nyakán legelészett, úgy hogy közben megfeledkezett a pohárról, valahogy közelebb nyomta, vagy messzebb húzta a kelleténél s a szódavíz egyszerre csak az asztal közepére szökött erőteljes sugárban, a hímzett asztalfutóra, onnan pezsegve folyt az abroszon végig, egyenesen a Darázsné ölébe, aki nevetős megriadással ugrott föl, nem annyira a ráömlő létől, mint inkább az esethez fűződő babonától való rémületében.