Tedd meg magadért! [antikvár]

ELOSZOKate megtanulta, hogy az élet csak lassan tér vissza a régi kerékvágásba. Nem öntötte el azonnal a biztonságérzet, hogy mostantól már minden rendben lesz. Odakint a fények mit sem változtak, mint ahogy a lánya teste és ölelésének az ereje sem vált szükségszerűen lé-tezőbbé. A finom fátyol, amelyet korábban önmaga és a világ közé vont, nem libbent tovább automatikusan. Hanem hozzásimult.Az élet azonban állhatatos, hátulról lopózik be a tudatunkba és ragad meg bennünket egy pillanatra egy tovaröppenő színnel, a szomszédban rotyogó vacsora váratlan és vigasztaló illatával, amikor téli estén elhaladunk az ajtó előtt, az ujjainkat simogató meleg vízzel, amikor éjjel mosogatunk. Nincs, ami csábítóbb lenne a valóságnál.A TÖBBIEK BÁRMELYIK PILLANATBAN megérkezhettek. A házban csend honolt, és Kate-et örömmel töltötte el a küszöbönálló találkozás gondolata. Még nem szokta meg, hogy kettesben legyen a testével, amely az elmúlt másfél évben mások tulajdonát képezte -elsősorban az orvosokét, de a barátai, a rokonai, a lánya is igényt