Tegnap [antikvár]

Részlet a könyvből: Apámnak aznap délután, amikor rosszul lett, szokatlanul jó kedve volt. Ő a mindig komor, hallgatag ember, fütyörészve járkált fel és alá a szobában, sőt később a haját is felborzolta, úgy énekelt anyámnak a „Hoffmann meséi"-ből. Éjszaka panaszkodni kezdett, majd fájdalmai annyira erősödtek, hogy orvost kellett hivatni, aki miután megvizsgálta, telefonált a mentőknek. Harmadnap meghalt. Egy s más ügyes-bajos dolgot elintézni a család engem küldött Kolozsvárra. Éjfélkor indultam, kora délelőtt érkeztem meg, törődötten, fáradtan. Az autó percek alatt átsuhant velem a hajdani Ferenc József-úton, a Főtéren. Mielőtt körülnézhettem volna oly régen, csaknem tíz éve nem látott szülővárosomban, máris elértem utam célját, a házat, ahol nagynéném lakott. Utoljára, kisebb-nagyobb megszakításokkal, több mint egy évet töltöttem itt, - látogatóban akkor is, hiszen már gyerekkoromban, közvetlenül az érettségi után, Pestre költözködtünk. Tudtam, de minden meggyőződés, élmény nélkül, hogy időközben tíz év múlott el. De e tíz év semmivel sem jelentett többet nekem egy számnál, nem többet, mintha tíz könyvre vagy tíz darab sárgabarackra gondoltam volna. A tények azonban meggyőztek a különbségről.