Tegnapelőtt [antikvár]

Részlet a könyvből:Zsiga bácsi szombaton délután hét órakor érkezik meg az öblösen visszhangzó Nyugati pályaudvarra. Míg a hordártól követve kivergődik az uccára, össze-vissza lökdösi a mohó utasnép, amitől kicsit mérges lesz, pláne mikor a korábban jövők elfoglalják a taxikat s ő kénytelen a járda szélén ácsorogni, topogni, míg egy üres kocsit fognak neki. Abba azután beszuszakolja magát - nem éppen az ő termetére szabták ezeket a kényelmetlen járműveket - de csak megnyugszik lassan és még a kedve is visszaderül, mikor diadalmas kürtzengéssel kifordulnak az örökmozgó Berlini térre. Két sűrű nap várja Zsiga bácsit és három alig alvós éccaka, egy csomó régi barát viszontlátásának örvend már előre, meg másnak is, mondjuk az egész Budapestnek, mely ezen a hangos szombat délutánon ragyogva várja őt, aki vidéki magányából felruccan és pótolni szeretne egyet-mást, amivel a tanyai élet még a technika ilyen fejlett évszázadában sem tud szolgálni. A felutazás oka ezuttal hivatalosnak nevezhető, mert kifejezetten a főispán kérésére határozta el magát a feljövetelre, aki a vármegye notabilitásaiból küldöttséget vezet a földmívelésügyi miniszter elé az Ökör-csatorna megépítésének szorgalmazását kérve. Zsiga bácsi készséggel, sőt belső ujjongással tett eleget a főispán kitüntető meghívásának. Hosszadalmasan és komolyan magyarázata meg Juliska néninek, hogy milyen roppant fontos érdekek fűződnek ennek a csatornának megásásához, mely az ő földje sarkát is átszeli. Juliska néni még csak fel sem pillantott a kötésből, ami bámulatos gyorsasággal növekedett kezeinek motóla-szerű pergése nyomán, úgy hallgatta a Zsiga bácsi lelkendezését...