Bővebb ismertető
ELSÖ EÉSZ.
I.
Két úr találkozik össze a szőnyeggel bevont főlépcsőn. Mind a kettő fölfelé tart. Az egyiken sealskin prémgalléros téli kabát van ; a másikon rövid, bársonygalléros felöltő : az sincs begombolva, alatta fekete frakk, sárga szegfüvei a gomblyukában ; feliér kravátli a nyakán.
Az elébb jövő lassú járású úri ember, a ki időt enged magának, mikor lépcsőn megy fölfelé ; az utóbb jövő fiatal athleta-alak, ez hármasával szöki át a lépcsőket, megelőzve a másik urat.
— Szolgája, Perukker úr!
— Alászszolgája, Dobokay úr!
A daliás úr az első emeleti ajtónál megáll, melyen fényes pakfong táblán olvasható e név : «Meritoris Zeno» s ott becsenget. Sokáig jönnek az ajtót kinyitni. Az alatt a másik úr is megérkezik, az is ott áll meg.
— Ah! ön is ide igyekezik?
— Tetszett már csengetni?
— Az inasok bizonyosan most vacsorálnak. Estély előtt a cselédséget meg szokás étkeztetni,
— Hát ma itt estély lesz?
— Utolsó az évadban. Sokat igérő programmal. Hát ön nem arra jött?
— Nem. Engem az úr hitt meg sürgetős üzleti ügyben.
— Tehát nem is akarja az asszonyságnak bemutattatni magát?
— Ezúttal czélomon kívül esik.
— Kár. Igen jól mulatna.
Ez alatt kinyitották az ajtót. Az inason látszott, hogy most kapkodta fel a libériáját. Két másik szolgálattevő lélek épen nagy negligéeben iparkodott jelmezét előkeresni valami szekrényből.
— Méltóztassék ! kinálta a kurta felöltős a sealskingal-lérost az elsőbbséggel.
1*