Tégy jót/A három királyok csillaga [antikvár]

ELSÖ EÉSZ. I. Két úr találkozik össze a szőnyeggel bevont főlépcsőn. Mind a kettő fölfelé tart. Az egyiken sealskin prémgalléros téli kabát van ; a másikon rövid, bársonygalléros felöltő : az sincs begombolva, alatta fekete frakk, sárga szegfüvei a gomblyukában ; feliér kravátli a nyakán. Az elébb jövő lassú járású úri ember, a ki időt enged magának, mikor lépcsőn megy fölfelé ; az utóbb jövő fiatal athleta-alak, ez hármasával szöki át a lépcsőket, megelőzve a másik urat. — Szolgája, Perukker úr! — Alászszolgája, Dobokay úr! A daliás úr az első emeleti ajtónál megáll, melyen fényes pakfong táblán olvasható e név : «Meritoris Zeno» s ott becsenget. Sokáig jönnek az ajtót kinyitni. Az alatt a másik úr is megérkezik, az is ott áll meg. — Ah! ön is ide igyekezik? — Tetszett már csengetni? — Az inasok bizonyosan most vacsorálnak. Estély előtt a cselédséget meg szokás étkeztetni, — Hát ma itt estély lesz? — Utolsó az évadban. Sokat igérő programmal. Hát ön nem arra jött? — Nem. Engem az úr hitt meg sürgetős üzleti ügyben. — Tehát nem is akarja az asszonyságnak bemutattatni magát? — Ezúttal czélomon kívül esik. — Kár. Igen jól mulatna. Ez alatt kinyitották az ajtót. Az inason látszott, hogy most kapkodta fel a libériáját. Két másik szolgálattevő lélek épen nagy negligéeben iparkodott jelmezét előkeresni valami szekrényből. — Méltóztassék ! kinálta a kurta felöltős a sealskingal-lérost az elsőbbséggel. 1*