Téli verőfény [antikvár]

Részlet a kötetből: TÉLI VERŐFÉNY - Hazai tudósítás - Délelőtt tizenegyet mutat az óra. A repülőgépre a jegy itt van a zsebemben, az ajándékok a csomagban kuksolnak. Emberi számítás szerint mindent elvégeztem, hogy nyugodt lélekkel indulhassak haza, édesanyámhoz és a testvéreimhez, a Székelyföld közepébe. Mégsem vagyok lélekben nyugodt. Mint a bokrok között a szél, az izgalom is úgy jár agyam és lelkem bozótjaiban. Különösnek találom a dolgot, s nem szeretem. Panaszkodik a gond és az erő, amellyel életem folyamán fegyelemre neveltem magamat. Utaztam is elég sokat a világban, de hasonló nyugtalanságra nemigen emlékszem. - Adj magyarázatot! - mondom magamnak. Elindul a szemem és sorrajárja a kolozsvári szobának minden zugát és darabját. Minden zug és minden darab emlékiraton dolgozik ebben a percben. Vívódásra és reményre emlékeznek. Vívódásra a sorsunk fölött, melyet román uralom alatt töltenünk kellett; s reményre, mely az igazságba kapaszkodva kecsegtetett. S most ebből a szobából először indulok útnak a forrás felé, honnét velem együtt vívódás és remény valaha felbuzgott.