Tempesta [antikvár]

A Pester Lloydnál töltött három hónapi gyakornokság után visszatértem Sopronba. Győrig zsúfolt volt a kocsi, de átszállás után a GYSEV szerelvényben kevesen utaztak. így volt módom arra, hogy összeszedjem gondolataimat. A három hónapig tartó budapesti tartózkodás rendkívül hasznos volt. Korábban csak Bécsben éltem néhány napig. Ennek különösebb haszna nem volt, mivel magyarnyelvű újságnál dolgozom, fontos volt, hogy bekerültem a magyar kulturális élet vérkeringésébe. Habzsoltam az újjászülető magyar kultúra produktumait. Nem volt könnjm elhagyni ezt a pezsdülő, napról napra újraformálódó világot. Megyek Sopronba, vissza abba a környezetbe, ahol nevelkedtem. Abba a városba, mely konokul őrizte a maga ódonszagú kultúráját. Erre mindig büszke volt és lehetett is. Tudok-e ebbe a világba illeszkedni úgy, hogy ne kelljen feladnom semmit, elképzeléseimből, hitvallásomból? Hiszen én a megismert új világképet vallom, s szeretném elterjeszteni szülővárosomban. Kinéztem az ablakon. Meghatott az ismert táj, melyhez annyi élményem kapcsolódik. Már látom a város jelképét a tűztornyot. Milyen hívogató. Oly rendíthetetlen, mint egy őr, aki vigyáz a körülötte felépült városra. Megérkezésemkor megcsapott a kellemes soproni levegő, melyet nem tudott megrontani az iparosodás, mert a várost körülölelő hegyek, erdők megtisztították a levegőt. Az állomás előtt csilingelt a kis villamos. Játékszernek tűnt a pestiek után. Gyalog indultam befelé. Jó volt látni a Deák-tér fáit, a sétányon árválkodó Széchenyi szobrot, a szürkére aszalódott házak közül előtolakodó Szentgyörgyi-Horváth ház mohazöldbe öltözött neogótikáját. Ki a Várkerületre! Nemsokára ott a szűk hátsó kapu, amelynek egyik rokokóstílusú épületében a festészetét elhagyó nagyapám Roter Fuchs címmel kocsmát nyitott. A széles Várkerületet valamiféle vásári tarkaság jellemezte. A szigorú