Tenger véled! [antikvár]

Mesék, életemből NYURGA MÓKr [1968] Egyszer volt csak egy pár bakancsom. Új volt, s keveset hordtam. Ötvenhétben vettem, gondoltam, mit lehet tudni. Eladtam, s ez életem egyik tévedése volt. Életformámhoz, addigi életemhez semmi nem illett volna jobban, mint egy pár bakancs. A megváltozott életkörülményeket mindenesetre hasznosabban éltem át divatosabb cipőkkel. Könnyedebbek, szellemesebbek voltak ezek a cipők. Mondják, csak azok az állatok maradnak fenn a természetben is, amelyek tudnak alkalmazkodni - a társadalomhoz, az elszaporodott emberiséghez is. (A vadállatokra gondolok persze, nem a kihasznált háziállatokra.^) Mindegy, a bakancsokért azért kár volt. Mostan van egy sapkám, divatos is és a fülemet is védi. A lábaim, a messzirevivő lábaim, azok tönkrementek. Száműzzük, sajnos, a praktikusat, ami életünket, a tolongást, a vágyat, a vándorlást, kifejezi. (Balonkordé, / Bor, dalnoké! / Béna lordok, / Én, rab, oldok.)^ Mindenért fizetni kell - a végén, bukni kell, ha csak képletesen is. Vagyis: valamiért valamit. De én sohase fogom megtenni, amit nem akarok. Ezért vihettem valamire. Senkinek se szabadna megtenni, amit nem akar. Ha nézem az emberek arcát az autóbuszon, az utcán, mindig a régi gyerekarcukat képzelem el. Az emberek nem azt csinálják, amit akarnak. Én haragszom rájuk olyankor. Akik megalkudtak az élettel, azok lehúznának. Én nem fogok megalkudni. Felülemelkedni sem akarok. Élni fogok, az emberiesség törvénye szerint. 1 Móki (Mókus): Szécsi Margitot szólították így szülei. Nyurga, lásd: A nyurga Margit az Angyalok strandja című kötetből. Magvető Könyvkiadó, 1956. ^ Konrád Lorenztől, Szécsi Margit kedvenc szerzőjétől. 3 Kondor Béla. Szécsi Margit anagramma-versének előzménye. Kötetben: A Rózsaszínű Dzsip. Magvető Könyvkiadó, 1982. (. ¦ ¦ ;