Tengerkönyv [antikvár]

Az olimposzi közömbösség, mely a vitorlázó sajka fölött mosolyog: megnyugtat, fölemel és megtisztít. Az örökké zúgó nagy szimfónia hatása alatt megváltoznak fogalmaid az élet értékeiről. Amit nagynak, fontosnak és fájdalmasnak láttál, azon mosolyogni tudsz egy csillagos éjszaka Kicsi dolgok pedig megnőnek. A fehér pillangó, mely együgyűen és reménytelenül libben húszmérföldnyire a parttól, az elveszett élet tragikumával hat rád. A kecses ív, melyben a halászmadár az árbocod körül suhan, a művészeti tökéletesség fogalmával ajándékoz meg. A parti ház ablaka, melynek derengő fénye éjjel visszatükröződik a fekete vízben, ifjúkori emlékek erejével markol a szívedbe. Az esti csillag, mely a távoli szirt fölött fénylik, lázba ejt, mint a hieroglifa, mely a teremtés titkát hirdeti. így kezdődik Herczeg Ferenc Szelek szárnyán című ifjúsági regénye, naplója az egyik adriai utazásáról unokaöccsével a negyventonnás yawlén, a Sirályon, ami az ő hajója volt, és eredetileg Hajnalnak hívták. Egy ilyen bekezdés után szinte hihetetlen, hogy „csak" egy ifjúsági regény következik, és nem egy nagy misztikus esszé-regény-napló látomás Kosztolányi-Herczeg stílusában. Az a csak már azért is túlzás, mert a méltán híres, tündérien kamasz Tüskevár mellett máig sincs serdülő szíveket mélyebben lázba hozó nagy utazás-napló ifjúsági regény, mint a Szelek szárnyán. Fiaink persze nem olvassák. Ma még elbűvölik őket az új-nephilim kultúra számítógépei és egy álvalóvilág, a mi világunk bennünk kiteljesedő valósága helyett. De nem baj, reméljük, az unokáink majd fellázadnak.