Térjetek meg végre hozzám [antikvár]

Részlet a könyvből: Még akkor nem volt ilyen szörnyű tél és csak sápadtan égtek bús csillagok az égen, mikor megérkeztem Szamosligetre, boldog ifjúságomban, hosszú idők multán! A révész még átvitte a kompot, holott már betlehemesnek készült a fiúkkal, s úgy jött át velem és néhány kései paraszttal, zúgva a vízen s a csillagok alatt, hogy ragasztott kóc-szakállát lengette a szél. De már szaladtam a parton, a kerti ház irányában, ahonnan lámpafény derengett az estében. A verandán, virágcserepek között, szeretett nagybátyám fogadott, megkövesedett táblabírói nyugalmával, s aki rég túl van minden emberi igazságon és hívságokon. Már nem volt olyan magyarosan kemény, olyan katonásan rugalmas, mint hajdan, s valami zord bánatot hordozhatott belülről, annál feltűnőbben, hogy le akarván rázni magáról, csak még jobban összetört alatta...