Test és elme [antikvár]

A MINÓTAUROSZ VÉGÜL AMSZTERDAM-ban telepedett le. Nem volt már fiatal, és egyre inkább nehezére esett észrevétlenül utaznia a földrészek között. Évek hosszú sora után egy európai nagyváros mellett döntött, a minótaurosz elviselhető' távolságú vonatútra a görög tájaktól. Párizs túl aprólékosan tervezett volt egyenes sugár-útjaival, Berlin pedig túlságosan tágas, túl nyitott. A holland városok jobban hasonlítottak a labirintusra, a minótaurosz elsó' otthonára. Amszterdam ezenkívül régi menedékhely volt azok számára, akiknek arra volt szükségük. A város központja mit sem változott, mióta utoljára itt járt, valamikor a vesztfáliai béke és a napóleoni háborúk között. Ugyanaz a mocsok, ugyanaz az embertömeg. A szagok viszont mások voltak. Nem voltak már lovak, autók váltották fel. Még a csatornák bűzét is valami mechanikus jelleg hatotta át. A minótaurosz mégis egy szerves városba érkezett. Olyan volt, mint valami éló'lény. Lüktetett, akár a labirintus. A város szívében találta meg a helyét.