Test halála [antikvár]

1. Várni kellett. Várakozásban lenni. Reménykedni, hogy nnajdcsak alakul valami. Valami jó következik. Arra számít leginkább az ember. A jóra. Hogy egyszer már jófelé vesz irányt az ő számára a világ folyása. Megmozdulnak a dolgok, mégpedig úgy, hogy neki is jobb lesz. De nemigen nnozdulnak azok, ha nem mozgatják őket. S még akkor is nagyon keservesen. Maga magának kell kinek-kinek nekilátnia a sorsának. És de sokszor elvéti, bármennyire jót akarna is. Ezt akarná - és homlokegyenest más következik belőle. Próbálkozik, hogy hátha javíthatna rajta, de ami egyszer elromlott, az jóra nemigen megy többet. Előfordulhat, de nagyon bizonytalan. Másba kell fogni. Újra meg újra másba. Ahogy lehet. Már csak ezzel a világgal kell kibékülni. Elhelyezkedni benne. János már nem vágyott rá, hogy kitörjön. Mert belátta, hogy nem is vágyhat. Meg kell elégedni. Nem kerülhet el máshová, mert hová is kerülne. Nem állhat be valakik, mások közé, mert kik közé is állna. Ö a háborúban sok földet bejárt. Sok mindent látott. Sokféle-fajta emberrel találkozott. Egy igazi úrral, aki hadnagy volt felette, szinte barátságba került. És minél több mindenen ment át, minél többet tapasztalt, annál inkább belátta, hogy ő oda valósi, oda, ahol felnövekedett. Példának okáért, úgy beszél, ahogy az ottaniak. Úgy ejti ki a szót. És nem is tudná másként megtanulni. De ha még meg tudná is, nem esne olyan jól a szájára. Nem valószínű, hogy akkor is egészen a lelkéből eredne. iíV,,! ÉT .' ¦ t i, ; •t ' í