Testamentum [antikvár]

Az egész világ mai irodalmában senki nem emlékeztet oly erősen Dosztojevszkire, mint a Testamentum szerzője, Hutchtnson. Ebben a regényében a külső hasonlóságot növeli az is, hogy hősei oroszok. A fikció szerint a szerző a forradalmi Oroszországból elmenekült Otraveszkov kapitány feljegyzéseit adja ki. Nem csodálnám, ha ez a fikció - igazság lenne. A regényből ellenállhatatlan valószerűséggel árad az összeomlás előtt álló cári Oroszország s az egymást követő két forradalom lázálomszerűen nyomasztó levegője. Szereplői pedig, a két főhőstől az utolsó epizódalakig, olyanok, amilyennek az oroszt Dosztojevszki regényei alapján képzeljük. Az olvasónak az az érzése, hogy Dosztojevszki, ha megéri, így irta volna meg ezt a kort, így rajzolta volna meg ezeket az embereket. Utánzás? Hatalmas tündér lehet az, aki Hüvelyk Matyit képessé teszi árra, hogy hétmérföldes léptekkel száguld jon az óriás csizmájában. Hiába próbálja a középszerű író a lángész módszereit utánozni: menthetetlenül nevetségessé válik. Hutchinson Dosztojevszkire emlékeztet akkor is, amikor németeket és angolokat szerepeltet egy másik regényében. Nem utánzásról van itt szó, hanem mélységes lelki rokonságról. A megalázottak és megszomorítottak" világát szereti rajzolni. Nem azért, amiért a naturalisták, hogy az olvasó elszörnyülködjék az ember állatiasságán s ugyanakkor bámulja az író ábrázolásbeli merészségét. Azért rajzolja ezt a világot, mert szereti, mert látja benne a lelket, és mert tele van azzal az érzéssel, amelyet a világ elsősorban Dosztojevszkire gondolva nevez orosz szánakozásnak".