Testvérek voltak [antikvár]

Ikládi Fuchs Ádám az ablaknál áUt és kinézett. A becsukott ablak két üveglapja közé egy útját tévesztett légy került. Nekiiramodott, felrepült, de az üvegen nem tudott megkapaszkodni, lehuppant a fehérre lakkozott ablakkeretre. Néhány pillanat múlva új erőre kapott, bátor dongássál ismét az üveglapnak támadt, és megint lezuhant. Halálra volt ítélve, mégis újra és újra kezdte. Az ablakon túl kert terpeszkedett. Nem messzire, csak amennyire a drága budai telekárak megengedték. Ezen a vidéken minden négyzetcentiméternyi föld komoly pénzt jelentett. Ám mert a magánszanatórium pacientúrája a gyógykezelés végén átvett számlákra csak egy futólagos pillantást vetett és máris fizetett, a kert fenntartása se jelentett gondot. A két zsebkendőnyi téren három virágágyás, négy törpetuja és egy zöld-fehérre csíkozott pad fért el. Galló, a kertész naponta öntözött, gyomlált, gereblyézett, majd ezek befejeztével lágy ruhával letörölgette a tujákat. A fácskák pikkelyes levelei lakkozottan ragyogtak, amit Galló félretartott fejjel elégedetten szemlélt. Az intézetben higiénia és csend uralkodott. Ha ezt a két tényezőt összeadtuk, már majdnem a felét megkaptuk annak, ami a szanatórium hírnevét kitette. A másik, nagyobbik részét a halk szavú, csillogó szemüveges és előkelő orvosi karnak, Szentel professzornak és Mahrer, valamint Péchy doktoroknak köszönhette. így hát a szanatóriumnak Budapest egy bizonyos társadalmi rétegében komoly hitele volt. 5