Tettenérés [antikvár]

"Észrevettem, ​s alighanem még sokan észrevették, hogy kinek-kinek az élete aszerint elviselhető: milyen a közeg, mely körülveszi. Munkahely és család: a legtöbb ember életének nagy része itt telik el. Az elmagányosodásra csábító korban is – fizikailag – sokkal kevesebbet vagyunk egyedül, mint másokkal. S mivel a közösségi élet alá-fölérendelési viszonyt feltételez, a fölöttes hatalma – az élet legkülönbözőbb szintjén – emberek sorsát szabja meg. Ez a hatalom kísértésekkel, csábításokkal jár, a pozícióban levő ember főnökünk, apánk, urunk és parancsolónk, s a hatalom képviselője nem mindig tud ellenállni ennek a csábításnak. Ha nem tud, elsorvad körülötte a jókedv, eltűnik az életöröm; a hatalom minden rangú képviselője felelős azért, hogy elviselhetővé teszi-e másoknak az amúgy is rövidre szabott életet vagy elviselhetetlenné. S különösen jaj azoknak, akiket végzetük a hatalom már-már elmekórtani képviselőinek hatáskörébe sodor, akár mint munkatársat, akár mint családtagot. A Tettenérés erről a viszonyról szól, s az olvasó utólagos engedelmével mondanivalómat egy magam értelmezte lélektani krimi keretében adom elő, s közben megpróbálkozom eddigi regényeim formai elemeinek játékos szintézisével is. Ha ez a kis ismertető nem elég meggyőző, a Tettenérés elolvasásával bárki tetten érhet: így van-e?"